3. Viharos lány

Lightning becsapva és megsértve érezte magát. Miközben a sötét nedves utcákat rótta, és a szél a haját borzolta. Az ég szürke volt, szinte fekete. A szája savanyú mosolyra húzódott, ahogy bevillant előtte a kép, hogy Chris ahhoz a kis békához megy.

Sokszor küzdött már az életéért, szenvedett, de azt a kínt felül múlta a fájdalmat Chris visszautasítása.

A férfi összetörte a szívét.

Már akkor felkeltette a figyelmét, mikor élt a menyasszonya. És mikor elvesztette ő akart lenni a férfi támasza.
Chris erős férfi volt. Ezért még jobban akarta őt. Dühösen préselte össze a száját.
Carter Evans közben lépésével minden megváltozott. Egy ideig nyugodt marad, aztán eltapossa Cartert. Élvezettel nyalta végig az alsó ajkát.
Felnézett az öt emeletes luxus lakásra.
Az otthona, ahová egyedül érkezik meg. A lépcsőházban nem tartózkodott senki, csend telepedett a házra, csak néha hallotta kiszűrődni a zárt ajtók mögül a tévé hangját.
Felsétált a lépcsőn, a lámpák pislogva világította be a folyosót. Lightning az ajtajához lépve a zárba illesztette a kulcsot, és benyomult. 
Felkapcsolta a villanyt, közben az ablakra tekintett. Az eső cseppek hangos koppanással csapodtak az üvegre. 
Ekkor megszólalt a mobilja dühösen kotorászott a zsebébe. 
- Itt Lightning!- vakkantott dühösen. 
Azonban Daniel hangját meghallva nagyot nyelt. És hallgatva a férfi beszédét egyre jobban elfogta a méreg. 
- Érem, Daniel...de - Daniel metszőn a szavába vágott, tudta, hogy a férfi nem akarta, hogy ő legyen az osztag kapitánya. Megköszörülte a torkát, mikor Daniel bontotta a vonalat. 
Majd nem összetörte a mobilt a kezében. 
Carter Evanstól meg kell szabadulnia tőle.

Egy rejtélyes sikátor egy titokzatos estén, akár egy horror film díszlete lenne, gondolta Mamó, ahogy végig vágott rajta, hogy eljusson a szemközti lerobbannak tűnő emeletes házhoz. Hogy tudd ebben élni Snow? - kérdezte értetlenül magától. 

A szitáló eső azonban kezdett egyre nyomasztóbbá válni mindenki számára a csapatban. 

Lightning egyre zsémbesé változott a napokban, és sejtette, hogy ezt a változást ki okozta és miért.

Lightning szerelmes volt Chrisbe, amit jól el takart, azonban Mamó jó megfigyelő volt ahhoz, hogy lássa titkos pillantásokat vető tekintetét a férfira.

Mamó lehajtotta a fejét, és hevesen megcsóválta a fejét.

Halálos háromszög alakult ki. 

Mamó át sétált az úttesten. Bocsánatot kell kérnie Snowtól, amiért késett. Mint mindig.

Először szexként fogta fel a kapcsolatukat, aztán a napoknan más felé fordult az egész. 

Ezen az estén Snownak be kell érnie csokis turmixal, és Mamó nem értette miért tartsa ezt annyira mókásnak. 

Mamó némi feszültséget érzett Snow hangjában, amikor megjegyezte, hogy késő van. Fáradt volt? Vagy ingerült? Mamó úgy tett, mintha nem értené, és hagyta, hogy a férfi zsörtölődjön.

Az eső mindig szitált, mint ahogyan egész este. Levegő nehéz és párás. Mamó léptei felkavarták a pocsolyák koszos vizét.

Ez lenne az az élet, amire várt?

Ennyi? 

Mamó ezen el gondolkozott.

Képes lesz folytatni Snow-al, ha állandóan hazudniuk kell a csapat tagok miatt? Vagy valami más vár rá? Talán egy másik élet?

Ki tudja?

Halo Hillben bármi történhet.

~*~

Carter nyújtózkodva az oldalára fordult, bele ütve az orrát egy kemény mellkasba. Felpattantak a szemei, lassan felemelte a fejét. 

A szobában félhomály volt, csak a kintről szűrődő fény adott némi fényt. Mellette jól kivehető izmos test feküdt.

Bele szippantott a levegőbe.

Chris.

A férfi egyenletesen szuszogott mellette, haja összekuszálódva meredeztek a fején, Carter óvatosan bele túrt a tincsek közé.

Az illata is selymes volt, mint a haja és a bőre. Élvezetesen szippantott a bőre fölé, majd érezte, hogy erős karok ölelik át a derekát. 
Mosolyogva fúrja fejét a vállakba. 
- Hogy vagy? - kérdezte Chris ritmikusan simogatva a gerince mentén. 
- Éhes vagyok - felelte Carter, érezte, hogy ereje emelkedik fel a belsejében. 
chris a lány szemébe nézett. - Össze üthettek valamit.
Carter szélesen elvigyorodott. - Én nem ételre gondoltam - kuncogta finoman beleharapott a férfi alsó ajkába. 
Ó, ahogyan újra megérintik, simogatják azok az erős kezek. Elárasztotta a vad és romlott szabadság, elsöpörte a kérdéseit, a szorongásait, a kételyeit. 
Félrehúzta Chris gyűrőt ingét, és bejárta kezével a meleg sima bőrt. Beleharapott, ráéhezve az ízére- Feltüzelve suttogott félig eszelős kívánságokat, miközben egymásról szaladták le a ruhákat, valami leesett, csengő üveghang hallatszott, ahogyan Carter keze lesöpörte az ágy mellett lévő éjjeli szekrényen álló vázát. 
carter nem kapott levegőt, nem tudott tisztán gondolkodni. Ajkai bejárták a sebhelyeket a férfi vállán. 
- Érints meg,Chris. 
Chris két keze között tartotta-domborulatok, karcsú vonalak. Vére meglódult, elemi lüktetéssel, amikor Carternek elakadt a lélegzete, majd egy nyögés kíséretében adta ki a levegőt.
Chris végighúzta  kezét Carter lábán, élvezve rendkívüli hosszúságát, és a forróságot. 
Amikor Chris megragadta a csípőjét, Carter erős karjai szívós, bekebelező kötelékekként fonták át a férfit. Egy pillanatra mintha megszűnt volna a világ.
- Igen - suttogta Carter. - Igen.
Chris akkor rávetette magát.
Magéva tette, keményen és gyorsan. A hajsza a gyönyörig, az elragadtatásig elakasztotta a lélegzetüket, elvette az eszüket, miközben szándékos erőszakolással közösültek. 
Carter körmei végigszántották Chris hátát, a férfi ujjai bele vájtak a nő bőrébe, de csak ők még többet akartak. Találkozott a szájuk, vadul, őrülten falták egymást. 
A csúcspont karomként ragadta el Cartert. Egyetlen, hosszú ütés cikázott végig a testén. Érezte, hogy a férfi is beleveti magát.
Izzadtan, elgyengülve, remegve kapaszkodtak egymásba. Chris homlokához hajtotta a homlokát, levegőért kapkodott.
- Szédülök - nyögte ki nehezen Carter.
Chris a lány orra hegyére nyomot egy puszit.
- Én is. Nem volt semmi. 
- Kicsit elsiettem a dolgot - közölte Carter.
- Semmi gond, Cat - Szorosan ölelte magához a lányt.  
Egymás felé fordultak, összegabalyodtak, és úgy aludtak el.

~*~

- Reggel cola és pizza - nevetett fel Mamó, Snow evészetét a bázison. - Adjál csak egy szeletet.

Nem várta meg, azt, hogy a férfi kiszolgálja kivett egy szeletet a dobozból és majszolva foglalt helyet az asztalánál.

Ebben a pillanatban lépte át a küszöböt Chris, hanyagul túrt bele az ujjaival a hajába, közben kávét kortyolta.

- Valakinek kellemes éjszakája volt - röfögött, Snow kajánul. Chris metsző pillantást vetett a férfira. 

Ekkor fenségesen megjelent Lightning, nem kellett Chrisre néznie, elég volt a bele szippantania a levegőbe, hogy elfogja a mérhetetlen düh.

Összepréselte az ajkát, kezeit ökölbe szorította. 

- Nem érünk rá, gyerekes dolgokkal foglalkozni, Snow. Munkára fel! - Csattant fel a nő hangja metszőn. 

,, Az orosz rulett valódi emberekkel sokkal izgalmasabb"-gondolta Mamó követve társait az esőbe. Snow mögötte ballagott. Bele szippantott a levegőbe, friss levegő áramlott a szervezetébe. 

- Figyelj csak! - szólt rá Snow.

Mamó hátra pillantott. - Mi van? - kérdezte. 

- Ma este át jöhetnél hozzám készítek vacsorát.
Mamó szeme kikerekedett. Nem hitte el amit hallott, a nagy katona Snow vacsorát készít neki. 
Neki? Sanda gyanúja támadt.
- Oké, mit akarsz? - kérdezte, közben az arcáról törölte le az eső cseppeket. 
Snow egy ideig áldogált mereven mielőtt megszólalt volna.
- Be kéne törnöd a bázis adataihoz.
- Minek? 
- Emlékszel arra, hogy úgy volt John Whitelaw lesz a parancsnok, de valahogy mégis Lightning lett...
Mamó beharapta az ajkát. - Snow John vissza utasította az ajánlatot. Ennyi. Ezért lett Lightning a parancsnok. 
Snow megrázta a fejét. - Itt túl sok a megmagyarázhatatlan dolog, Mamó. 
- Snow, ne csinálj hülyeséget, mert nem kedveled Brit, azt nem jelenti, hogy gonosz. 
Snow fanyarul mosolygott. - Igen, persze. Igazad van. De azért nézz utána - mondta, majd elsétált, mielőtt Mamó bármit mondhatott volna. 
Az utca, amin keresztül mentek egy szemét telephez hasonlított. A kocsi vezető ülésében Chris üldögélt néma csendben, mellette Lightning foglalt helyett. 
A nő próbált uralkodni magán, de a kíváncsisága nem hagyta nyugodni.
- Szóval...- kezdte türelmetlenül dobolva a műszerfalon. Chris rá nézett. Kérdőn.
- Szóval?
- Szóval... te és Carter új szintet léptetek. Nem gyors egy kicsit, Chris? Hiszen Carter nem mondhatni a te súly csoportod, vagyis ő kemény zsaru, és nem a tartós kapcsolatairól híres. Mi lesz ha megun és eldob, mint az összes többi pasiját? 
Chris görcsösen szorította a kormányt.
- Ez az én dolgom, Bri. Ne avatkozz bele. 
- Oké, oké - emelte fel a kezeit békéltetőként Lightning. - Csak nem akarom, hogy megsérülj. Semmi mást.
- Akkor azt is megérted, hogy ne avatkozz bele a magán életembe - mondta Chris metszőn. 
Chris összetalálkozott Mamóval, aki még mindig a monitorjába volt bújva. 
- Láttam, hogy beszéltél Lightningel.
- Igen. 
- Ez nem lehet egyszerű neked.
- Nem is az - állapította meg, Chris, és ismét átélte gondolatban a korábbi beszélgetést. - Jó olyannal lenni, aki megért engem. 
Mamó felnevetett. 
- Igen, megtudom érteni. Légy óvatos - súgta Mamó - Innen nincs kiút. A Metamorphosis mindenkit felemészt. Mindenkit...- tette hozzá szomorúan. 
A következő pillanatban Chris meglátta Leelant, aki éppen feléjük intett. Leelan, Mamó szerint huszonhat éves lehetett, elegáns, szépséges, Mamó eddig nem sokat látta. Akkor bukkant fel, mikor szükség volt rá. 
A tárgyalóba lépve a csend kézzel fogható volt. 
Miután mindannyian elfoglalták a helyüket, megérkezett Leelan forró kávéval.
- Sikerült elemeznem Guy pontos mozgását - kezdte Mamó. 
- Szép munka - bólintott Lightning elismerően. - Néhány semmitmondó adatból képes voltál rekonstruálni egy ember életét.
White és Chris összenéztek, Mamó zavartan megigazította a copfját.
- Először - folytatta a lány. - a gyilkosságok színhelye között kerestem összefüggést - miközben beszélt, a plazmaképernyőn megjelentek az áldozatok képei és nevei. - Az első gyanús pont a halálesetek gyakorisága volt. És felkeltette a figyelmemet Carter nyomozása az ügykapcsán, az ő segítsége is kellett, hogy előbbre jussak. 
Lightning dühösen dobolt az asztalon. - Értem. És?
- Az áldozatokat nem igen kereste senki,az eltűnésüket nem jelentette volna be senki, de az a helyzet, hogy a gyilkosunk nem számolt Carter húgával, aki a nyomára vezeti a nyomozónkat - fordult White felé Mamó. - Hány áldozata lehetett ennek a ragadozónak? 
- Ragadozó? - kérdezte Snow - Úgy érted, azért ölte meg őket, hogy egyen belőlük?
- Igen - vágta rá gondolkodás nélkül Mamó, majd tollával a képernyőre mutatott. - Az áldozatokat feje érdekelte, és a belső szervei, emberi harapásnyomait véltük felfedezni Chrissel a testeken. Ezek a sérülések a halál beállta után keletkeztek. 
- A fenébe! - kiáltotta fel Snow a képernyőt nézve. - Nézzétek meg a pontos helyneveket! - játékosan rákoppintott White orrára. - Mintha szándékosan választotta volna Ystradgynlasin. Milyen város név ez?
- Ez walesi nevek. Ez a város valahol északon lehet. 
- Kiváló - bólintott Lightning. - A nagyobb csomópont esetében egyértelmű, hogy Guy a mi emberünk. 
- Igen. 
- Mi a helyzet az erdei ragadozónkkal? - kérdezte Lightning hirtelen, Mamó megváltoztatta a képernyőt, most a város erdeinek térképe villant be.
- Tudomásunk szerint a lény itt lehet a déli részen. Halálesetek nem történtek. 
- Azokon kívül, akiket eddig megölt - vakkantott bele White.
Lightning felnyitotta a laptopját, gyorsan gépelt valamit, majd a képernyő ismét váltott. 
Az erdőben eltűnt kislány képe jelent meg a képernyőn. 
- A kislányról mit tudunk?
Mamó dobolt az asztalon. - A kislány szülei a lányt elmegyógyintézetbe küldték. 
- Szép kis szülők - jegyzi meg keményen Chris. Lightning felvonta a szemöldökét. 
- Némely ember képtelen elfogadni a gyermekük szokatlan képességeit. 
- Képességit? - kérdezte White zavartan. 
- A lány tudja irányítani a lényeket, teljesítik a parancsát. Igazi kincs.
- Ő egy gyerek Lightning! - mondta figyelmeztetően Chris. 
- Tudom, Chris, de egy ilyen kincset nem adom ki a kezemből.
Lightning fel állt, és kisétált az ajtón, mielőtt kilépet volna vissza fordult. - Hozzátok a bázisra, azonnal!

Carter utálta az elmegyógyintézet, mintha egy horror film díszletébe sétált volna be. Az ápolók savanyúak voltak, és ridegek. A betegek hangosak, és ijesztőek, vagyis Ginna számára azok voltak.
- Hátborzongató ez a hely - jelentette ki dideregve Ginna. - Meddig maradunk?
Carter a társára nézet. - Addig míg ki nem adják nekem. 
- Aha. Szóval sokáig... - Ginna az egyik csukott ajtóra függesztette a szemét, bentről sírás hangja szűrődtek ki. Megborzongott. 
- Maguk biztos a rendőrségtől jöttek - Haladt eléjük egy testes férfi ápoló. Bozontos hajjal, és fáradt szemekkel. 
- Igen - bólintott Carter felmutatva a jelvényét. - Carter Eva a társam Ginna Mayer.
- Bizonyára Larahoz jöttek, örülni fog a látogatóknak mióta a szülei berakták azóta nem jöttek, és nem is fognak.- szomorúan ingatta a fejét. - Így eldobni egy kislányt. Itt is volnánk - Torpant meg kulcsot a zárba illesztve elfordította. Belépve a falfehér szobába Lara lassan felemelte könnyes arcát. 
- Anya? - kérdezte vékonyka hangon. Carter szíve összeszorult. Kikerülte az ápolót. 
Barátságosan elmosolyodott. - Szia, én vagyok az erdőből.
- Szia - törölte meg az arcát. - Anya és apa mindjárt itt lesznek értem.
Carter nem akarta letörni a lány reményét. Ezért csak z ágyra telepedett. 
- Biztosan eljönnek érted - mondta. - Lara segítened kellene nekem, segítesz nekem?
A kislány bólintott. - Igen.
- Jól van - gyengéden megsimogatta a lány feje búbját.  - El kell nekem mondanod, hogy találom meg a barátodat. 
Lara nagyokat pislogott. - Bántani fogod?
- Nem, ígérem, szeretnék  barátja lenni - Lara egy ideig csendbe burkolózott. Hosszú barna haja az arcába hullott, eltakarva Carter elől. Kintről hallották Ginn aés az ápoló beszélgetését.
- Az erd mélyén van egy barlang, senki nem tudott róla, még a szüleim se, ott találtam rá. Nem ő bántotta őket, van valami más is az erdőben - suttogta remegve. - Sokkal erősebb, mint ő. Nem akarom, hogy a barátomnak bántódása essen. Azt a lényt keresitek - Ekkor lépet be az ápoló, a kislányra mosolygott.
- Lejárt az idő nyomozó. Ideje menniük.
- Lara nélkül nem megyünk sehová! - jelentette ki ellentmondást nem tűrve. A férfi nagyot nyelve szólt bele a rádiójába. - Hívja ide Jojot. Ő nem fog elutasítani. 
- Nyomozó...- kezdte a férfi, de Carter a tokjából kiemelte a fegyverét.
- Ne akarja,hogy lelőjem. Hívja ide, azonnal! - kiáltotta. Ginna a társa elképedt.
- Carter mit művelsz?! - kérdezte idegesen. Hallotta távolból a lábdobogásokat. És egy nő szitkozódását. -CARTER, MIND KETTŐNKET KIAKARSZ NYÍRNI! - Ginna megakarta ragadni Carter, mikor amaz nemes egyszerűséggel a földre döntötte, ahogy a Larat. Pont jókor, golyók kezdtek záporozni rájuk. Üvegtörmelékek záporoztak rájuk. Ginna sejtette,hogy nem jutnak ki élve. 

2. A bűn hangjai

Chris hirtelen eltolta magától a nőt, Lightninget meglepte a férfi mozdulata.

Értetlenül meredt Chrisre. A férfi dühösen a hajába túrt.

- Mi a fenét művelsz, Bri?! - kérdezte dühösen a nőtől. Lightning összeszűkült szemmel fürkészte. Kezdet dühös lenni a férfiból áradó elutasítástól ChrisC bele túrt szőke hajába. Lightning beharapta az alsó ajkát, üvölteni akart, majd törni zúzni. 
Mindig elérte, amit akart. 
Most mégis egy kis cafka miatt veszíti el, amit akar. Chris kisétált az előszobába, követte, tudta, hogy a fiú kiakarja dobni.

- Azt, amit te is akarsz - búgta megsimogatva a férfi arcát, azonban Chris el lökte a karját. Lightning pokoli dühös lett. - Szóval ő. Vicces vagy, Chris.  

Chris pontosan tudta, hogy kire gondol a nő. Szemtelenül tűrte Lightning vasvilla tekintettét. 

- Igen ő - bólintott Chris. - Sajnálom, Lightning de nekem ő kell. És te is tudod a szabályt, főnök és beosztott között nem lehet semmi.  

A nő képtelen volt felfogni, hogy Chrisnek mi tetszik abban a lányban.

- Nem hozzád való, Chris - súgta az ajtóhoz araszolva. - Ezt te is befogod látni.

Dühösen és halálos kisugárzással lépett ki az emberi forgatagba. 

Elakarta taposni Cartert, mint egy undorító csótányt. Szinte lebegve tette meg az utat a kocsijáig, feltépve az ajtót. Nagyot ütött a kormányra.

Eddig mindig megkapta, amit akart. 

Mindig, feltétel nélkül. 

És most sem fog meghátrálni.

~*~

Monoton kopogással eleredt az eső.
Kusza kis szelet támasztott, amely megborzongatta a zsenge, zöld leveleket. Egész nap zuhogott vagy szemetelt, nyirkossá tette a levegőt. 
Semmi jele nem volt, hogy estére el állna.
Megint egy gyilkosság, mintha Halo Hillben gyűltek volna össze a szociopata gyilkosok. 
Vékony kabátjában is érezte a hideg szellő erejét.

Lehunyta a szemét. 

Egy hete nem találkozott az osztaggal, és most lássa őket befordulni a tetthely helyszínére. Azon volt, hogy itt hagy mindet, hogy elkerülje Chris és Lightningel való találkozást. Azonban Ginna megfogta a karját.

- Hé, Carter - köhögött Ginna vakargatva a fejét.

- Mi van? - kérdezte vakkantva.

- Valaki lehányta a testet. 

Carterből hangos nyögés féle tört fel. 
Hogy az a! - kezdte elveszíteni a türelmét. Kikkel dolgozik ő, egy rakás szerencsétlen ficsúrral. 
Carter közelebb hajolt a holttesthez, a konténer eltakarta a közeledőktől.

- A helyszínt át veszi a Metamorphosis! - hallotta meg Lightning kemény hangját. Kezdte feltüzelni a nő felsőbbrendű stílusa.

- Ez a szag...- motyogta orrát fogva Ginna, majd felnyögött. - Itt van a cicibaba, és hős katonái. Letartoztassuk őket a rendőri munka akadályozása miatt?

- Nem. Tartsátok fel őket! 

- Oké, főnök - bólintott gonoszul mosolyogva. 

Fiatalabb volt a holtest az előzőnél, tudta, hogy van valami közös bennük. Mindketten úgy feküdtek a járdán, mint egy kifacsarodott bábuk. 

Szegény lány jobb élet reményében dolgozott, hogy valamit elérjen a világban, és most itt fekszik a piszkos földön betört koponyával, ami biztosan nem ember művelte, ahhoz túl precíz volt. Akármi volt is, alapos munkát végzet azzal, hogy nem láttak sehol sem vért. 

Különös, felettébb különös.

- Carter nyomozó az ügyet át vesszük.

- Nahát ki gondolná, a csipet csapat megérkezett - szólalt meg gúnyolódva Carter. Lighning felhúzta az egyik szemöldökét. 

- Mivel, hogy itt vagy bizonyára befagyott a pokol.

- Csókold meg a seggemet, Lightning! Örülök, hogy ismét találkoztunk srácok - intett Mamóéknak. Chrisre csak rá förmedt. 
A rendőrségen Carter dühösen ütötte a billentyűket, amik szinte szét roppantak a lány erejétől.
- Úgy látom dühös vagy - jegyzi meg Ginna halkan. 
Carter nem nézet fel, csak felhorkant. 
- Figyelj tegnap este óta vagy ilyen kis szúrós, elmondod miért? - kérdezte puhatolózva. Carter most sem nézett fel. - Oké, értem. Egész hétre ilyen vihart jósoltak. Jobb mindenre felkészülni.
- Ha te mondod - szólalt meg Carter végre felnézve. Ekkor toppant be az irodájukba rendőrkapitány Mac. Carter pontosan letudta olvasni a férfi arcáról, hogy mit fog várni tőle. Sóhajtva felkelt a székéből.
Mac egy aktát nyújtott felé. - Kapják el. Élve - mondta nyomatékosan. Carter már az ajtóban volt, mikor Mac hangja megállította. - Carter ha behozta az irodában várom.
Carter értetlenül bólintott, aztán kisétált Ginna nyomában.

Az utcákon az emberek a szakadó eső elől a kocsijukba, némelyikük az üzletekbe húzódtak. Carter a mellék utcákat kémlelte, mikor kiszúrt egy ismerős arcot. 
A fényképen szereplő férfi. 
A férfi rá meredt, majd a lány kabátja alatt kidudorodó fegyvert. Azonnal tudta, hogy baj van. Hirtelen eltűnt egy mellékutcában.
Carter szorosan a nyomában volt. A járókelők úgy rebbentek szét, mint egy csapatnyi galamb, mikor átvágott közöttük.
Ginna hiába igyekezett, hogy ne veszítse szem elől Cartert. A szűk utca felé futott, ahol először az üldözött, aztán a vadász is eltűnt. Ginna egy pillanatra látta Carter fekete kabátját, ahogy elliben két bódé között.
Valamivel előtte ott futott a férfi, aki már egy sarokkal előrébb járt.
Ahogy futott, Ginna dühös kiáltásokat és káromkodást hallott. Befordult egy sikátorba, ahol vagy hat iskolás egyetemista cigizett. 
- Nem tudsz vigyázni, cica?! - kiabált az egyik barna hajú srác Carter után. 
Amikor odaért a kis csoporthoz, Carter éppen eltűnt egy másik sötét utcában.
Már csak alig tizenöt méterre volt lemaradva. Ginna futás közben látta, hogy Carter előveszi a fegyverét. A férfi alakját azonban nem látta tisztán. Túl sok járókelő őgyelgett az utcán. 
Egy tucatnyi munkás poros ruhában fennhangon nevetett, majd elkezdte felállítani a jelzőlámpával ellátott kordont a félig elkészült, felállványozott épület körül.
Ahogy meglátta őket, Ginna tudta, hogy itt véget ér a hajsza.
A munkások citromsárga védősisakot és fluoreszkáló kabátot viseltek, alatta egy mellénnyel. A férfi előtt elállták az utat. Az egyikük figyelmeztetésként gyengébben meglökte a menekülő férfi vállát, a másiknak viszont épphogy sikerült kivédeni az ütést.
A férfi a ház bejárata felé igyekezett.
A munkások átkozódva, a munkájukat félbehagyva indultak utána. 
A férfi nekiesett az ajtónak, megragadta a kilincset, és kinyílt a zár. 
Szeme megvillant, az arca eltorzult Ginnának úgy tűnt, mintha a férfi arcán valami féle beteges erőszak tükröződne vissza. Furcsa hangot hallott, majd azt látta, hogy a férfi egy zöldesszürke valamit okád Carter kabátjára.
Carter megtorpant, és meglepődve felkiáltott, majd hátrálni kezdett, miközben fellököt két munkást.
A férfi éppen annyi időt nyert, hogy megmeneküljön. Kinyitotta az ajtót, és már csak egy hajszál választotta el attól, hogy végleg eltűnjön az épület belsejében.
Az utána rohanó építőmunkások azonban elkapták, akármennyire is igyekezett kiszabadulni a szorításukból. Leteperték a földre, tiszta kosz lett a ruhája. Aztán csak ott feküdt, alig lélegzett. 
Carter még az utcán állt, gyorsan felocsúdott, és lesöpörte a kabátjáról azt a ragadós ízét a koszos betonra, majd berúgta az ajtót.
A férfi már nem volt sehol.
Bent három rémült férfi álldogált zavartan. Az egyikük majd összeesett, a másik kettő tartotta. Igyekeztek elállni Carter útját, de amikor meglátták a fegyverét, hátra léptek, és felemelték a kezüket.
- Helyes döntés - mondta Carter, és eltűnt arra, ahol a férfit sejtette. 
Ginna ekkor ért az épület bejáratához, és az éppen kilépő munkásokat megállítva felmutatta igazolványát, majd arra a férfira nézett, akit a másik kettő támogatott. Az idősebb munkás tágra nyílt szeme furcsán meredt előre. Ahogy meglátta Ginna igazolványát megnyugodott.
- Mi a fene folyik itt? Ez a fickó megörült! Rám köpte azt a.... ki tudja mit!
Az ajtó résnyire nyitva maradt, de Ginna behúzta. 
- Jó lenne, ha végre elállnának az utamból. Vagy van még valami? Esetleg másik munkást szeretnének?
- Már itt sem vagyunk. Mára amúgy is végeztünk - mondta az egyik fiatal munkás. 
- De a padló még nincs kész az ötödiken - akadékoskodott egy másik -, és a külső réteget sem vittük még fel!
Ginna kissé hátradőlt, mi zajlik a falakon belül. A félig kész épület már fél homályba borult, a teteje valahol a szédítő magasban. 
Az épület belsejében ugyanúgy félhomály uralkodott, mint kint az utcán. Ginna szeme néhány másodperc elteltével hozzászokott a gyér fényhez. A fején kissé lötyögött a sisak.
Ginna dobogást hallott a felső szintről, ahogy a cipők kopogtak és nyikorogtak a padlón. Ellenőrizte maga előtt a földet, s miután látta, merre mehet, elindult. A hetedik emeleten már nehezebben szedte a levegőt. A hangok most a nyolcadikról szűrődtek ki. Ginna egész lassan haladt, egyre óvatosabb léptekkel.
Ginna lassan araszolt előre. Lenézett a félbehagyott padlóra, és látta az alatta levő három szintet. 
Az egyik tartófal mellett ott állt Carter, és épp arra összpontosított, hogy meg ne szédüljön. Felemelte a fegyverét, és két kézzel tartva maga előtt, a férfira célzott.
Guy Michael csak arra a figyelt, hogy merre juthatna ki biztonságban. A betongyűrűk pereméhez húzódott, és megpróbált kikúszni a külső falat védő, fémből és fából összeszerelt állványzatra. Mindkét kezével egyensúlyozott, erősen megkapaszkodott abban a tartórúdba, amit elért, és már kint is volt a peremén. 
Carter felé fordult. 
- Gyerünk, Guy! - kiáltotta Carter a férfinak. - Merre tovább? Nem menekülhet tovább. 
Guy hátra nézett, az előtte szétterülő városon.
Ginna lassan bekúszott a helyiségbe. Már látta az épület tetejét, szédült, és gyomra émelyegni kezdett.
Szorosan a falhoz simult.
Amikor felnézett, Guy még mindig ugyanott állt. A zöld műanyag háló, ami az állványzatot kívülről borította, ott lebegett mögötte. Guy, miután felmérte a lehetőségeit, ismét Carterre felé fordult, és közben igyekezett megtartani az egyensúlyát.
Ginna úgy látta, hogy férfi esőkabátja sötét és nedves lett a sártól. Guy elmosolyodott, Ginna számára ez a mosoly inkább rémisztő volt, mint biztató. 
A férfi ismét Carterre figyelt.
A lány meg sem mozdult. A fegyvert jobb kezében tartotta, és egyenesen Guyra célzott. A balt pedig lazán a háta mögé rejtette. Carter tudta, hogy Ginna alig húsz méterre áll mögötte, és úgy gondolta, nem hallaná, ha suttogva beszélne hozzá. 
Bal kezével intett Ginnának, hogy próbáljon meg a férfi mögé kerülni.
Guy ezt nem láthatta.
- Oké, már eleget élvezkedett itt - mondta Carter. - Innen nincs kiút.
A férfi felemelte a fejét Carterre meredve.
- Szép darab - mondta, hangja nyugodt volt, majd érdeklődve folytatta. - Hol szerezte ezt a fegyvert?
- Ez egy 38-as kaliber - válaszolta Carter. - Épp megfelelő ahhoz, hogy eltaláljam.
- Érdekes. Maga szerint mit kellene tennem?
Carter egy pillanatig sem habozott.
- Az volna a legjobb, ha szépen ide sétál, be az épületbe. Minél előbb! 
- Azt hiszem, itt jó helyen vagyok. Folytassuk itt a társalgást.
Carter oldalra fordította a fejét, Ginna így láthatta, hogy elvigyorodik.
- Beszélgessünk, de valami másról. Például arról, hogy mi a köze a meggyilkolt csavargólhoz, és a lányhoz.
- Ez borzasztó nyomozó - mondta gúnyosan. - Láttam a hírekben. Megdöbbentünk mindannyian, akik a cégnél dolgozunk. Mit gondol lesz még áldozat?
- Nem - vágta rá Carter. - Nem hinném. A gyilkos nem került a hírekbe erre ügyeltünk. Ennek ellenére, maga mégis tud róla.
- Véletlen - vonta meg a vállát Guy. 
- Gondolom az is, hogy a halál időpontja minden esetben megegyezett azzal, anikor maga végzettva munkával. 
- És?
- Maga csak épp kiugrott ebédelni. És mi történt, nem csirke volt a főfogás, hanem emberek. 12 óra 15-kor evett, erre nem ártott volna oda figyel. Aznap találtuk meg a harmadik áldozatot. Maga ölte meg a professzort is. 
- Tán bűn, ha étteremben ebédelek? - kérdezte Guy gúnyosan. - Jogom van hozzá.
- Maga emberekből evett!
- Nem hinném.
- Megtámadta őket. Védekezni sem tudtak, és felnyitotta a testüket, hogy vérüket vegye.
- Hát nem rettenetes? - mondta a férfi.
- Én máshol fogalmaznék. Maga egy gyáva féreg, aki csak hátulról tudd támadni, mertvha szemben támadna, akkor legyőznék magát, mert gyenge. És a gyengéket legyőzik. 
A férfi két kezével önkéntelenül is eltakartavaz arcát. Elöntötte a düh. 
- Maga gyenge, Guy. 
Hirtelen feltámadt a szél, meglobogtatta a zöld hálót. Carter kabátjába is belekapaszkodott, de a lány olyan szilárdan állt, akár egy kőszikla. A távolból rendőrautó szirénája hallatszott egyre hangosabban.
Guy először a hang irányába fordult, az utcát fürkészte, majd ismét Carterre nézett. Már nem volt dühös, teljesen lenyugodott.
- Gyerünk Guy!  - biztatta Carter. - Innen nem tudd megszökni. Ginna itt áll mögöttem. Ő hívta a rendőröket is. Jöjjön szépen!
- Nem ismerteti a jogaimat?
- Nem változtatna a helyzetén. 
Guy elengedte a tartórudat, és a korláton állva kitárt karokkal egyensúlyozott.
- Itt az idő - morogta magában, majd leengedte a karját, és óvatosan hátra dőlt.
Carter előrelépett egyet, és feltartotta a fegyvert, mintha megakarná nyugtatni a korláton álló férfit.
- Semmi őrültség, Guy! Elviszem magát innen.
A férfi lenézett a cipőjére, majd Carterre, utána Ginnára. Még mindig vigyorgott, mintha az egész vicc volna. 
- Találkozunk még - mondta kedélyesen.
Guy leengedte magát, karjait lazán tartotta a teste mellett. Hátradőlt, mintha tornagyakorlatot végezne. Senki sem kaphatja el Guy Michaelt. A zöld háló hatalmas reccsenéssel széthasadt.
Guy még akkor is mosolygott, amikor a teste becsapódott.

~*~

Ginna utat tört magának a rendőrségi kordonon keresztül. Sűrűn hajtogatta, hogy ,,Elnézést, szabad lesz?", és könnyedén átsiklott a rendőrtisztek között, vagy olykor csak annyit morgott : ,, Tűnj az utamból!'' Nem várta meg a választ, és ha mondtak is valamit, arra már nem figyelt. 

- Nem tudtuk megállítani őket - magyarázta Ginna Carternek. - Túl sokan vannak, és túl kíváncsiak.

- Kösz - bólintott Carter és átbújt a szalag alatt. - Elképzelem, miket mondhatnak, nem igaz?

- Megint valami különleges eset? - kérdezte Ginna. - Megint itt lesznek a Metamorphosis csapat. Nem tudnánk elvinni a testet?

- Nem igazán - válaszolta bizonytalanul Carter, mikor látta befordulni a fekete terepjárót. 

A járdát vér borította. A test nagy részét maga alá gyűrték a busz kerekei, a feje a kerekek mögé került.

- Hatalmas erővel csapódott be - Ginna mélyet lélegzett, mintha megszédült volna. - Azt hiszem, szükségünk lesz néhány lapátra, ha ki akarjuk szedni onnan. - Rázta meg a fejét. - Nem hinném, öngyilkosság lenne, ez olyan furcsa ügy, igaz?

- Mindent elmondok, ha itt az ideje - válaszolta a nő. - Kivéve, ha én leszek sorozatgyilkos.

- Remélem csak tréfálsz és nem válsz Dexterré - mondta Ginna elgondolkodva. - Nocsak megjött az elit csapat. 

- Később beszélünk - mondta csendesen Carter. 

- Itt van, Carter - Mamó hangját ismerte fel, aki éppen akkor bújt át a sárga szalag alatt.

Mamó megállt Ginna előtt, teljesen elzárva az egyetlen kiutat. 

- Hallottam az esetet - húzta fel a gumikesztyűjét. - Chris már felhúzta a gumikesztyűket, neked sem ártana - mondta, ahogy körbe járta a buszt.

Carter mosolyogva elnézést kért Ginnától. Kezdte megszeretni ezt a kelekótya lányt. - Chris már elemzi a testet.

- Akkor azt hiszem én nem is fogok kelleni - mondta gúnyosan Carter. 

Mamó gondolkozva fürkészte. - Nem tudom mi történt köztettek, de Chris eléggé ramatyul van azóta, hogy nem bukkansz fel és ütöd bele az orrodat a dolgunkban. Mi történt? 

Carter hosszan fürkészte a lágy arcot. - Nem kell mindent tudnod, Mamó. És azért nem vagyok ott, ahol ti, mert sok munkát kaptam, és nem minden rólatok szól az életemben.

Mamó erősen bólintott. - Meg vagy sértve, értem. De én szeretnék a barátod lenni. 

Carter felhúzta a szemöldökét. - Minek? 

- Hogy ne légy egyedül - felelte Mamó halkan, majd elsétált, mikor Lightning magához hívatta. A nő kemény pillantást vetett Carterre, aki egyszerűen felemelte a karját, s bemutatott a nőnek. 

Carter nem bízott Lightningben. 

Rá erősen ballagott Chris irányába, miközben szitkozódott, mikor a szíve hevesen dobogott a férfi látványára. Csak a testről akar tudni, nem akar hosszas beszélgetésbe elegyedni a férfival, azonban White el állta az útját. 

- Carter, mint tudod az ügyet át vettük, így nem folyhatsz bele az ügyünkbe.  

Carter mosolyogva bólintott. - Ne haragudj, Carter. Lightning parancsa. 

- Tudom. Semmi gond, White - kacsintott a lányra vigyorogva. Az eső ismét eleredt, Chris ekkor pillantott fel, egyenesen Carterre szegezte a tekintetét. 
A lányba, mintha villám csapott volna bele, amikor az érzések körbe áramlottak a szervezetébe. Elfordította a tekintetét. Aztán elsétált. 

Chris a test fölé görnyedt, próbált összpontosítani, mikor Carter elsétált. Lightning ekkor állt meg mellette. 
Leguggolt mellé, szemével a testet fürkészte. 
- Mit találtál? - kérdezte a nő, közelebb hajolva hozzá, hogy érintkezzen a testük. 
Chris elhúzódott tőle, amitől Lightning felmorrant. - Egy idegen szürkészöld anyagot találtam a testén - mondta fel állva, Lightning csücsörítve dobolt a lábával. - A laborban többet tudok mondani. 
- Chris... - kezdte a nő halkan. - nem akarom, hogy az esti incidens miatt, köztünk megváltozzanak a dolgok.
- Én is így gondolom, Bri - bólintott a férfi. A nő halványan elmosolyodott, megakarta érinteni a férfit, de az elfordult, mielőtt megérintette volna. 
Mamó akkor ért oda hozzájuk, azt látta, hogy Lightning dühösen trappol el a kocsihoz. 
- Nem lopta be magát a szívembe ez a fickó - jelentette ki Snow. - Ki az a marha, aki eldobja az életét? - kérdezte miközben egy pillantást vetett a kordon mögötti tömegre. - Esküszöm, semmi nem változik. A pletykára éhes vámpírok, mind szaftos írást akarnak ebből. 
- Ez igazán nagyszerű! - bosszankodott White. - Már van egy holttest a kocsiban. Nem tudtam, hogy most csak gyűjtjük őket!
- Elég ebből! - vágta rá Lightning. - Azt hiszem, a csomagtér elég nagy. Chris és én másik kocsival megyünk!
- Egy pillanat! - szólalt meg Chris. - White jobban elfér nálad, én a másik kocsival megyek, mivel ott vannak a készleteim. 
- Találkozunk a bázison! - vágta rá válasz helyett Lightning.
Chris látta, hogy Lightning elhúzta a száját, és szúrós tekintettel figyeli, ahogy Carter alakja eltűnik a félhomályban. 

~*~

- Igazad volt a bőrén és a tüdejében idegen anyag volt - mondta Mamó. Chris gondterhelten meredt maga elé. A lány látta az arc kifejezésén, hogy máshol lenne, mint a bázison, meg tudta érteni. 

Legfőbb okot, Carter Evans okoz benne, képtelen bevallani magának, hogy vonzódik a lányhoz.

- Nem tudom beazonosítani a fajt. Megvizsgáltam a DNS-t és a földön hasonlóval sem találtam - Nagy levegőt vett. - Azt hiszem ennek Lightning nem fog örülni. 

- Ugyan, mintha Lightning bárminek is tudna örülni - motyogta Mamó. - Látom, hogy néz rád, de neked más jön be, ezt a Lightninghez hasonló nők képtelenek elfogadni. 

- Mikor lettél szakértő? 

Mamó vállat vont. - Csak látok dolgokat. Cartert ne hagyd el szalasztani, még akkor sem, ha nagyon küzd ellened - mondta Mamó, aztán kisétált.

Az erdőben nyüzsögtek az emberek, mikor kiszállt az autóból, és besétált a fák közé. Ginna mellette loholt, némán meredt előre. 

De tovább nem tudta türtőztetni magát.

- Mit akart a főnök veled? - kérdezte semleges hangon.

Carter pillantásra sem méltatta. - Át akarnak helyezni a Metamorphosisba - válaszolta gyenge hangon. Sápadtnak tűnt. Ginna megtorpant.

- Azt hittem mivel segítettél nekik örülni fogsz a helyezésnek. 

- Rosszul gondoltad - morogta, utat vágva a rendőrségen felmutatva a jelvényét. 

Bele szippantott a levegőbe,

- Sajnálom már megszervezték a kereső osztagot. És a rendőrkutyák is itt lesznek hamarosan - szólalt meg halkan Ginna, miközben idegesen nézet körbe. Elképzelni sem tudta, hogy milyen lények tartózkodhatnak  az erdő mélyén. 
- Ginna pontosan hol tűnt el a kislány? 
- Arra, negyed mérföldnyire - mutatott délnyugatra. 
- Rendben. Ott találkozunk - és rohanni kezdett, érezte a hideg szellő simogatását az arcán, aztán megtorpant. 
Vérszagot érzett, és rothadó szagot. A környékre függesztette a szemét, ebben a pillanatban hallja meg a háta mögött a vékonyka hangot.
- Bújj el, még vissza jön - Hátra fordult, hogy szemügyre vegye a hang tulajdonosát. A szőke kék szemű kislány ott állt közvetlen előtte, idegesen gyűrte a ruhácskáját, s kémlelt körbe. - Vissza fog jönni.
- Ki fog vissza jönni? Te vagy Lara, ugye?
A kislány bólintott. 
- A szüleid már nagyon aggódnak érted. Gyere elmegyünk szépen hozzájuk.
A kislány hevesen megrázta a fejét. - Nem lehet - sírásra görbült a szája. - Itt van valahol. Minket figyel.
- Lara, csak mi vagyunk itt... - nem tudta befejezni a mondatot, mikor egy sötét valami teljes erőből neki rontott és a földre teperte. Érezte,és hallotta, hogy el reccsent valami, azt hitte egy ág, de a fájdalomtól a bal karjában tudta, hogy eltört a keze. 
Fogak kezdték tépni a ruháját, majd a bőrét. Homályosan ütött, a lény elfordította a fejét. Lara sírni kezdett. 
- Ne bántsd ő a barátom! - Carter megdöbbenésére a lény eltávolodott tőle. Lara hüppögve nézett Carterre. - Ne bántsd őt! - kérte a kislány szipogva. Carter alig érzékelte, hogy mi folyik körülötte. Kóválygott a feje az ütéstől, s a karjában az éles fájdalom is erősödött. Carter nehezen állt talpra, mikor Christ pillantotta meg. 
Ez hiányzott még neki. 
Az osztag, hogy a fene essen beléjük, mindenhol ott kell lenniük. 
Lightning a keresőkhöz fordult, aztán a kislányra tekintett. Szeme megvillant. Mintha nagy örömét lelné, abban, hogy Carter ilyen ramaty állapotba került, s a mellette lévő kislánytól még jobban izzót benne a láng tüze a szemében. 
- Carter...mit keressel itt? - kérdezte Chris, idegesen hozzá lépve. Megrettent Carter kinézetén. - Mi történt?
- Ezt én is kérdezhetném, Casanova.
Chrisnek eszébe jutott mikor először találkozott a lánnyal. Kedves mosolyú, ártatlannak tűnő lány.
Ami lassan megváltozott, idegesítő, mindig ott volt helyen akadálynak, de az ártatlanság megmaradt, és a kedves mosoly is, még ha nem neki szólnak.
- Nem kellene itt lenned.
Carter a kislánynak támaszkodott. - Zsaru vagyok, és eltévedt ez a kislány. Megtaláltam, nektek nem kellene itt lennetek. 
- Nem értem miért vagy ennyire undok, ha nem kedvelsz, Carter. Akkor fogd fel csak a munkámat végzem. 
- Ki mondta, hogy nem kedvellek? - Rugaszkodott el, és a férfi előtt termett.
- Te magad - felelte. - Kiszámíthatatlan vagy, Carter. Mindenhol mindenről tudni akaró, Carter. Mint egy riporter, egy rossz riporter. Felvágós vagy.
- Ezt gondolod rólam? - Carter őszintén megdöbbent. - Ez nem igaz! 
- Pedig szinte művészi úton űzöd. De ez a te dolgod - Chris hátat fordított.
- Aaaah! Én vagyok felvágós mindent tudni akaró lány? Hát tudod mit, Chris cseszd meg! Cseszd meg te és Lightning! Legyetek boldogok! 
- Chris merre vagy? - White kiáltásától felkapta a fejét, és csak Carter hátát látta, ahogy nagy léptekkel a fák közé sétált. 
Megbántotta.
Ez volt a célja, még akkor is, ha a közelében akarta tudni.

Carter dühösen és kóvályogva haladt előre, mikor egy mentős megállította. 
- Be kell vinnünk a kórházba - ültette le óvatosan. Infúziót kötöttbe és lassan sínbe tette a karját. - Ki tette ezt magával?
Carter a kislányra nézett, aki a szülei gyűrűjén keresztül bámulta. , lassan ijedten nemet intett. 
- Nem láttam, csak egy árnyékot. Szerencse, hogy nem a kislányt érte a baleset. - A mentős csak hümmögött, majd felhorkant, mikor látott közeledni Whitet. 
A lány Carter elé cövekelt le. - Ki szeretnélek kérdezni, én jobb választás vagyok, mint Lightning.
- Cseszd meg! - vakkantott. White  arcizma sem rándult meg. 
- Tudjuk, Carter, hogy valaki más is volt az erdőben - White erőteljesen intett a mentősnek, hogy húzón el. A férfi morogva oldalgott el. 
- Persze, hogy volt, többen is vannak... - Carter elkezdett vigyorogni. - mivel itt élnek az erdőben. 
White felsóhajtott. - Carter...
- A lány eltévedt az erdőben, nem talált ki, nem értem a Metamorphosisnak mi möze eltűnt emberekhez, hiszen ti a paranormális dolgokkal foglalkoztok. Hmmm? - White egy pillanatra Lightningre meredt. A nő dühösen beszélt az egyik rendőrrel. 
- Lightning és Daniel szerint egy lény garázdálkodik itt. Carter emberek is meghalhatnak. 
Carter feje előre esett. - És ez miért is az én gondom, hiszen én nem tartozok az osztagba, ez a ti dolgotok. Szóval, menj a fenébe, White! - A mentős fiú épp akkor tért vissza, és tolta be Cartert a mentőbe.
Lightning Whithoz trappolt. - Mondott valamit?! - kérdezte sziszegve.
- Igen, egy férfi támadt rá. A lényt nem érzékelte - hazudta és remélte, hogy a nő nem olvassa le róla. Lightning bólintott. 
- Akkor kibővítsük a keresést, itt kell lennie valahol. 
Elsétált White mellett. 
White elhúzta a száját. 

~*~

Az árnyék a nevén szólította. A teljes nevét, ahogy kinyitotta az ajtót, felsóhajtott. Chris állt az ajtaja előtt, és gyönyörű szemekkel meredt rá.
- Mi a francot keressel itt? - nem akart bunkó lenni a férfival, de nem vágyott másra, csak egy forró fürdőre, és a hatalmas ágyára. A csontja még nem fort be teljesen. 

- Beszélnünk kell, Carter!

- Én meg nem! - felelte Carter automatikusan. Kényelmetlenül érintette, hogy a férfi közelében zakatolni kezd a szíve. 

Már régóta figyelemmel tartotta a lányt. Leolvasta róla a dühöt.

Szóval dühös. 

 - Miért vagy dühös?

- Nem vagyok dühös! Hagyj békén, Chris!

Mielőtt rá csukta volna az ajtót, Chris egy erőteljes mozdulattal magához rántotta, és a szemébe nézett. 

- Mi változtatott át téged szúrós gombóca? - kérdezte. Carter összepréselte az ajkait. Christ elkapta a vágy a látványra. 

- Chris... engedj el - suttogta, ahogy a férfi arca egyre közeledett a sajátjához. 

- Nem! Mi történt, Carter? 

- Nem engedem, hogy kihasználjanak! Azt akarom, hogy eltűnj az életemből, Chris - Carter felszegte az állát, és talán észre sem vette, hogy az arca nedves. - Nem akarlak látni! Biztosan boldogok lesztek, Lightningel.

- Most hallgass meg engem is, Carter! - még szorosabban tartotta a lányt. - Nem történt köztünk semmi Brivel, érted?

Carter fanyarul felkacagott. - Hát persze! Bizonyára lefejelt.
- Fanyar humorod van, Carter.
- Cseszd meg! - vakkantott a lány morogva. Chris szorosan markolta az épp karját. 
- Beengednél?
- Azt lesheted - vigyorgott kajánul a lány. Kezdet a fejébe szállni a morfium hatása.
- Mennyire sérültél meg? 
- Miért megakarsz vizsgálni tetőtől talpig, doki? 
Chris elvigyorodott a lányban felfedezett huncutságon. - Lehet benne lennék, de látva, hogy mennyire megsérültél leteszek róla. 
- Óh - Carter ennyit tudott kinyögni. - Mik ezek? - bökött a férfi kezében lévő borra és barna zacskóra. 
- Ez-az. Rájöttem, hogy rosszul indítottam a bemutatkozást és bocsánat kérésnek is szánom az erdői incidens miatt. Nem akartalak megbántani. 
Carter lazán vállat vont. 
- Fülledt idebent a levegő - mondta Chris, belépve a lakásba, maga mögötte behajtotta az ajtót. Carternek kevés választása maradt: átvágott a szobán, és kinyitotta az erkély ajtót. A férfi körbe nézet a nappaliban. 
- Otthonos.
- Valahol laknom kell, gyorsan be akartam költözni. A cuccaim fele még Morphoi lakásomban vannak. A héten szállítsák. 
- Itt sokkal nyugalmas itt.
- Nyugalmat akarok. Hogy van a kislány?
- Lightning a bázisra vitte kihallgatni, a szülei haza vitték, de nem hiszem, hogy Lightning bevette volna White meséjét. 
- White hazudott, Lightningnek? - kunkorodott fel Carter szája. - Tyű! 
A férfi nekitámaszkodott a konyha pultnak. Van benne valami tüskés, töprengett Chris. 
- Szóval, Carter, hogy döntöttél, maradsz - vagy elmenekülsz?
- Maradok.
- Biztos voltam benne, hogy nem olyan fából faragtak, hogy szó nélkül eltűnnél - mondta Chris, bele markolva Carter hajába. 
- Nem ismersz. Fogalmad sincs, hogy ki vagyok - hideg metsző hangjára felvonta a szemöldökét a férfi. 
- Ebben tévedsz, jobban ismerlek, mint akarnám. Tudod kedvellek, Carter. Nagyon. És kívánlak. 
Carter idegesen botladozott hátra, Chris követte, míg Carter a falnak nem ütközött.
-  A vágy egy éhség.

- Igazad van. Együnk - mondta Chris. 
- Nem! - mondta határozottan a lány. - Összefogod törni a szívem. 
- Nem fogom, igérem - suttogta Chris. 
Aztán rátapadt Carter szájára, olyan gyorsan váltva át a meleg gyöngédségről az emésztő forróságra, hogy a lánynak nem maradt más választása, mint a férfival tartani.
Elkapta az épp kezével a férfi csípőjét, megmarkolta, majd durván végig szántott a hátán. Lassan felemelte a lányt, hogy a hálóba vigye, mikor pillanatra elszakadt a lány szájától felnyalábolta. Mikor vissza fordult Carter már mélyen aludt a karjában.
Óvatosan helyezte az ágyra, majd maga is az ágyban kötött ki, magukra terítette a takarót, majd szorosan magához húzta a lányt. 
A lány hajába temetett fejjel szenderült el.